Valami\u00e9rt a sz\u00edvem mintha ki akarna szakadni a mellkasomb\u00f3l. Egy \u00e9rz\u00e9s, ami k\u00ednozva gy\u00f6t\u00f6r ezen a kellemesnek sem mondhat\u00f3 nedves ny\u00e1ri est\u00e9n. Csak ord\u00edtan\u00e1m, m\u00edg a torkomon kif\u00e9r, hogy ezt \u00e9n nem \u00edgy akartam! F\u00e9lek! Semmi sem alakul, \u00fagy ahogy kellene az elm\u00falt id\u0151szakban, ami \u00e9rzelmileg hihetetlen m\u00f3don h\u00faz \u00e9s \u00e9p\u00edt lefel\u00e9. Att\u00f3l tartok nincs, aki mellettem \u00e1lljon \u00e9s meg\u00e9rtse a helyzetem. Neh\u00e9z \u00edgy napr\u00f3l napra teng\u0151dni, b\u00edzva a csod\u00e1ban.<\/p>\r\n
N\u00e9zd a sz\u00edvem, hogy ver itt a legbel\u00fcl! M\u00e1r r\u00e9g nem, \u00fagy ahogy ezel\u0151tt. \u00c9n sem vagyok az, aki voltam, v\u00e1ltoztam, mag\u00e1val r\u00e1ntott a b\u00fa \u00e9s elkeseredetts\u00e9g. Szinte kontroll\u00e1lhatatlannak \u00e9rzem idegileg magam. Hirtelen tud r\u00e1m t\u00f6rni keser\u0171s\u00e9g, vagy \u00e9pp egy piciny boldogs\u00e1g.<\/p>\r\n
Teljesen hatalm\u00e1ba ker\u00edtett az elm\u00falt k\u00e9t nap esem\u00e9nye. Magam sem tudom hogyan voltam k\u00e9pes t\u00fal\u00e9lni azt, amit csak kevesen b\u00edrtak volna ki. Hossz\u00fa id\u0151 ut\u00e1n \u00fajra gyomorideggel t\u00e1voztam lak\u00e1som ajtaj\u00e1n \u00e1t s meg sem \u00e1lltam sz\u00fcleim h\u00e1z\u00e1ig. Anyu hangja olyannyira volt k\u00e9ts\u00e9gbeesett, mint m\u00e9g ezel\u0151tt tal\u00e1n soha. A f\u00e9l \u00f3r\u00e1s busz \u00faton v\u00e9gig remegve kapaszkodtam az egyik \u00fcl\u00e9sbe s a k\u00fclvil\u00e1got \u00e9szre sem v\u00e9ve folyamatosan csak az j\u00e1rt a fejemben mi t\u00f6rt\u00e9nhetett. A percek \u00f3r\u00e1knak t\u0171ntek \u00e9s term\u00e9szetesen az \u00f6sszes piros l\u00e1mp\u00e1t ki kellett fognunk, \u00e9s ha ez nem lett volna el\u00e9g minden meg\u00e1ll\u00f3ban volt fel illetve lesz\u00e1ll\u00f3. Egy eg\u00e9sz \u00f6r\u00f6kk\u00e9 val\u00f3s\u00e1gnak t\u0171nt mire a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1z el\u0151tti meg\u00e1ll\u00f3hoz \u00e9rtem \u00e9s lesz\u00e1lltam a buszr\u00f3l. K\u00edv\u00fclr\u0151l semmi jel\u00e9t nem l\u00e1ttam annak, amit a telefonban hallottam. L\u00e1tsz\u00f3lag minden rendben volt. Ahogy bementem az ajt\u00f3n m\u00e9g mindig semmi gyan\u00fas dolgon nem akadt meg a szemem, de sz\u00edvem minden egyes megtett l\u00e9p\u00e9ssel egyre hevesebben vert s mikor m\u00e1r az \u00e1jul\u00e1s k\u00f6zeli \u00e1llapotba ker\u00fcltem megpillantottam any\u00e1t, amint a h\u00e1ts\u00f3kertben fekszik eszm\u00e9let\u00e9t vesztve. Azon nyomban t\u00e1rcs\u00e1ztam a ment\u0151k sz\u00e1m\u00e1t, akik 20 percen bel\u00fcl meg is \u00e9rkeztek. K\u00f6zben ellen\u0151riztem egy\u00e1ltal\u00e1n \u00e9l e m\u00e9g dr\u00e1ga sz\u00fcl\u0151m \u00e9s stabil oldalfekv\u00e9sbe helyeztem. A ment\u0151s\u00f6k elv\u00e9gezt\u00e9k az ilyenkor sz\u00fcks\u00e9ges vizsg\u00e1latokat s bek\u00f6t\u00f6ttek egy inf\u00fazi\u00f3t neki. Mivel fogalmam sem volt mi t\u00f6rt\u00e9nhetett, k\u00e9nytelenek voltunk v\u00e1rni, m\u00edg anya visszanyeri eszm\u00e9let\u00e9t. A k\u00f3rh\u00e1zban azt\u00e1n felvett\u00e9k az adatait \u00e9s elvitt\u00e9k kivizsg\u00e1l\u00e1sokra. T\u00f6bb \u00f3r\u00e1ba is beletelt mire valamif\u00e9le eredm\u00e9nyt hallhattam az \u00e1llapot\u00e1val kapcsolatban. Kider\u00fclt, hogy agyr\u00e1zk\u00f3d\u00e1sa van, amit nagy val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9ggel a l\u00e9tr\u00e1r\u00f3l val\u00f3 lezuhan\u00e1s okozott. Kezel\u0151orvosa elmondta, hogy p\u00e1r napig mindenk\u00e9pp bent kell maradnia. Megk\u00f6sz\u00f6ntem az inform\u00e1ci\u00f3kat \u00e9s hazarohantam n\u00e9mi ruh\u00e1\u00e9rt, pizsam\u00e1\u00e9rt \u00e9s tiszt\u00e1lkod\u00f3 eszk\u00f6z\u00e9rt. \u00datk\u00f6zben betelefon\u00e1ltam a munkahelyemre, hogy k\u00e9rjek n\u00e9h\u00e1ny nap szabads\u00e1got, mert anyut \u00e1polnom kell.<\/p>\r\n
Ahogy \u00fajra a h\u00e1zukhoz \u00e9rtem l\u00e1ttam, hogy apu is haza\u00e9rt a munk\u00e1b\u00f3l. F\u00e9lve haladtam az ajt\u00f3 fel\u00e9. Nagyon r\u00e9g volt m\u00e1r mikor mi tal\u00e1lkoztunk \u00e9s besz\u00e9lt\u00fcnk egym\u00e1ssal. Idegesen vont k\u00e9rd\u0151re merre van a feles\u00e9ge. Elmes\u00e9ltem mi t\u00f6rt\u00e9nt \u00e9s mintha n\u00e9mi aggodalmat v\u00e9ltem volna felfedezni szem\u00e9ben, de nem voltam biztos annak \u0151szintes\u00e9g\u00e9ben. Elmondtam, melyik k\u00f3rh\u00e1zba vitt\u00e9k s k\u00e9rtem ne menjen be hozz\u00e1, de ha mindenk\u00e9pp ragaszkodik a l\u00e1togat\u00e1shoz viselkedjen \u00e9s kontroll\u00e1lja mag\u00e1t. Meg\u00edg\u00e9rte, hogy \u00edgy fog tenni b\u00e1r tudtam az \u0151 szav\u00e1ra nincs mit adni. Nem volt mit tenni \u00f6sszeszedtem a sz\u00fcks\u00e9ges holmikat \u00e9s mindketten beaut\u00f3ztunk any\u00e1hoz. A k\u00f3rterembe be\u00e9rve m\u00e9g mindig eszm\u00e9letlen \u00e1llapotban tal\u00e1ltuk.<\/p>\r\n
<\/p>\r\n