A megmentő

Szinte fel sem fogtam ki az aki vezeti az autót már benn is ültem az anyósülésen és a biztonsági öv után nyúltam. Ahogy a motor felbőgött úgy kezdett belém visszatérni az élet és egy hosszasnak tűnő csend után néztem csak magam mellé, hogy tényleg Josh ül e ott.
Szemtelenül jó képű ez a srác. – nyugtáztam magamnak.

– Jól vagy Jess? – törte meg a csendet
– Mondhatni már jobban. – feleltem még mindig remegő hangon
– Hazaviszlek – folytatta

Erre már nem is válaszoltam semmit, mert amint meg tehettem volna már a lakópart parkolójában is voltunk. Leállította az autót és még mindig kissé sokkos állapotban kértem meg kísérjen fel a lakásig. Örömmel mondott igent.

– Ugye nem haragszol meg ha most nem kínállak semmivel de szükségem van egy zuhanyra?!
– Ne butáskodj már, menj nyugodtan addig én elleszek itt.
– Egyébként érezd otthon magad, szolgáld ki magad. – mondtam neki azzal bezártam magam mögött a fürdő ajtaját.

A tusolás most felért egy újjászületéssel. Félelmem csodás mód elszállt, bár ez valószínűleg annak köszönhető, hogy Josh nyugtató személye a nappalimban csücsül egy csésze kávéval a kezében.

– Hmm.. mik ezek a finom illatok? – néztem rá kérdőn
– Ha már szabad kezet kapta, készítettem reggelit – válaszolta egy huncut mosoly társaságában.
– Nagyon kedves vagy. Köszönöm.

Leültem az asztalhoz és elkezdtünk falatozni. Közben éreztem, hogy nekem van még némi tartozásom a velem szemben helyet foglaló férfi felé.
Bele is kezdtem mondandómba:

– Figyelj Josh! Nem is tudom hogyan hálálhatnám meg neked, hogy megmentetted az életemet. Ha te akkor nem vagy ott bármi történhetett volna velem. El sem tudod képzelni mennyi minden pergett le a szemem előtt mikor a karjai szorításában voltam annak a szemétnek..
– Jókor voltam jó helyen drága. Semmit nem kell köszönnöd. Én örülök, hogy az ijedtségen kívül nagyobb bajod nem esett.
– Mit szólnál ha hétvégére meghívnálak vacsorára ezzel kiegyenlítve a kettőnk számláját?
– Elfogadom a meghívást! – válaszolta némi félsszel
– Remek!– pattantam fel helyemről megköszönve ismét a reggelit- akkor mondjuk holnap este hatkor szeretettel várlak ugyanitt. Remélem nem gond ha most nem mozdulnék ki szívesen.
– Dehogyis, ne butáskodj már.

Miután ezt megbeszéltük és az órára pillantottam, már éppen csak itt volt az ideje a munkába indulásnak. Hiába szeretett volna lebeszélni róla Josh én hajthatatlan voltam és végül elindultunk.

– Josh!
– Tessék?
– Kérlek maradjanak kettőnk között a történtek, nem szeretném, hogy rajtam csámcsogjanak.
– Ahogy szeretnéd.
– Köszönöm.

Ezzel elbúcsúztunk egymástól és mindenki ment a saját irodájába.

Ha kíváncsi vagy hogyan fog telni Jess hétvégéje térj vissza holnap, addig is kövesd FACEBOOK oldalunkat és lény részese a csapatnak.