Már három óra is elmúlt, mikor elindultunk hazafelé. Mivel én viszonylag közel lakom, úgy döntöttem gyalog megyek haza. Drága barátnőmtől elköszöntem és megvártam még felszáll a villamosra. Úton a lakásom felé jól esett kicsit elgondolkodni, bámulva a kirakatokat és érezve a bőrpirító Napsugarakat. Imádom a nyarat, egyszerűen nem tudok betelni vele! A nagy bambulgatás közepette megbotlottam egy kavicsban s sikerült visszatérnem a való életbe. Már majdnem hazaértem, mikor eszembe jutott, hogy semmi alapanyag nincs otthon egy értelmes vacsorához. Nem volt mit tenni elsétáltam a villamos megállóba és két megállóval odébb leszálltam, hogy bevásárolhassak a már jól bevált áruházban.
Miközben válogattam a termékek között egy fiatal valószínűleg friss szerelmes párra lettem figyelmes. Kéz a kézben, szemükben a szerelem lángjával nézelődtek és hangolódtak gondolataik egymásra. Minden felesleges szóváltás nélkül egyeztek meg abban, mit tegyenek a kosárba. Közben egy- egy arcra puszi is elcsattant. Ahogy néztem őket egy pillanatra el is bambultam. Szokásom, hogy bárhol, bármikor képes vagyok álmodozni. Így egész bevásárlásom alatt és még a hazafelé vezető úton is csak ők jártak fejemben.
Elképzeltem milyen lehet egy olyan férfi mellett, aki tisztán őszinte szerelmemmel szeret, minden kívánságod lesi s talán még túlzásba is esik. Aki olykor meg lep egy pici aprósággal így tudtodra adva, milyen sokat jelentesz neki. S ami a legfontosabb sikerül teljes mértékben egymásra hangolódnotok a lehető összes tekintetben. A félreértések is csak javaitokat szolgálják és tanultok belőle. Egyre inkább éreztem, hogy szükségem van a szeretetre, akarom érezni, hogy valaki hiányzik s akarok valakit az életemnél is jobban szeretni. Kell a féltékenység, az átizgult éjszakák mikor pasis estét tart. Akarom érezni, hogy megveszek akár egy érintéséért is, és elolvadok egyetlen csókjától. Szeretném, hogy illata beleivódjon emlékeimbe és bárhol megérzem szívem érte dobbanjon meg.
A villamos csilingelése zökkentett ki mély gondolataimból s szerencsére még időben, mert az én megállóm következett.
Azt tudni kell rólam, hogy az utóbbi időben még szétszórtabb vagyok az átlagosnál. Képes voltam a bejárati ajtó előtt elejteni megpakolt szatyromat, amiből a termékek csak úgy gurultak szét a lépcsőházban. Szerencsére ott volt az a kedves srác és segített összeszedni őket is és magamat is. Illedelmesen megköszöntem és eltűntem imádott lakásom falai között.
A mai napig félek a férfiak közelségétől..
Mivel így alakult a délutánom úgy döntöttem lepihenek s megnézek egy filmet, de előtte még készítettem egy finom jeges kávét és elégedetten huppantam le a kanapéra. Pár másodperc elteltével csörgött a telefonom és a kijelző ismeretlen számot jelzett. Szívem azon nyomban tokromban kezdett dobogni s remegő újakkal húztam el a megfelelő ikont. Szerencsére csak a ház közös képviselője volt, aki értesített arról, hogy jelenleg egy meghibásodás miatt előreláthatólag bizonytalan ideig ki kellett kapcsolni az áramot az egész társasházban.
Remek! – gondoltam, ennyit a délutáni film maratonról.
Ezért úgy döntöttem, ha áram nincs akkor főzőcskézek egy picit így a teljes hétvégém a pihenésé lesz.
Ha a hétvégémnek címe kellene adni csak egyszerűen a „pech sorozat” szerepelne rajta.
Azon túl, hogy nem volt áramom s összetörtem pár edényem, sikerült az ügyeletre is kerülnöm.
Szombat délután áthívtam Lizt töltsük együtt az estét, iszogassunk, beszélgessünk, csajoskodjunk. Az este szépen, zökkenőmentesen telet volna, ha nem vágom el úgy az ujjamat, hogy a vérzéstől ájulás közeli állapotba kerülök. Ekkor volt csak nagy ijedtség rögtön siettünk a kórházba, ahol azonnal lefektettek s ellátták a sebemet. Kaptam pár öltést majd megígértették velem, hogy legközelebb jobban figyelek. Aranyos kis doki volt, aki kezelésbe vett de amint láttam nem vagyok közömbös számára riadót fújtam s inkább próbáltam pörgetni az eseményeket a mihamarabbi távozást illetően.
Másnap azaz vasárnap úgy voltam vele, már semmi sem jöhet itt a vége a hétvégének. Ámbár ahogy kikeltem az ágyból rögtön neki mentem az asztalnak, majd sikeresen átestem rajta és feküdtem a földön, mint egy óvodás. Majd elégedetten tudomásul vettem,hogy az összevarrt ujjamhoz jön még pár lila folt a lábamon is. Sebaj felálltam és mentem tovább a konyha felé egy finom élénkítő kávé reményében mikor sikerült akkorát vágódnom, hogy szerintem az alattam lévő harmadik szomszéd is hallotta a dübörgést.
Ezen igazán már meg sem lepődtem, mint inkább azon, mitől vagyok csurom vizes. Sőt miért áll egy óriási tócsa a konyhámban. A legrosszabb rémálmom jött elő és tudtam, mi lehet az oka és azt is tudtam, hogy megelőzhető lett volna ha körültekintő vagyok. Óvatosan feltápászkodtam nehogy újra kényszerleszállást hajtsak végre és odacsoszogtam a mosogatóhoz, ahol a sejtett látvány fogadott…itt bizony jócskán szivárog a víz és ki tudja mióta már.
Nem gondolnám magam babonásnak, de tény, hogy van pár dolog amiben hiszek. Például a tenyér és szem viszketésben, sokszor kívánok azonos óra azonos percében mégsem tartom magam túlzottan hiszékenynek. Ez a mostani hétvége is csupán a balszerencsének köszönhető, a sónak ehhez semmi köze (amit szombat reggel cukor helyett a kávéba tettem és azzal a mozdulattal ahogy észrevettem sikerült az egész dobozzal a földre véletlenül lelökni).
Bárkivel a nagyvilágban előfordulhatott volna mégis kényelmesebb kötni valamihez a negatív dolgokat, hogy az ember lelke megnyugvásra leljen.
Ha kíváncsi vagy mi történik még térj vissza jövőhéten.
Addig is kövesd FACEBOOK oldalunkat és lény részese a csapatnak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: