Az én Titkom,mely felemészt és belülről éget

Kellemetlen meglepetés

Egy újabb péntek és én ismét azon rettegek mivel fog eltelni a hétvége, mit fog kitalálni Liz, hova fognak invitálni a barátaim vagy épp a munkatársaim. A hétvége számomra egy rémálom, kizökkent a hétköznap rutinjaiból és ettől megőrülök. Az az igazság, hogy szeretek egyedül lenni. Elmélkedni az élet nagy kérdésein, úgy tervezni a napomat ahogy nekem a legjobb, akkor és az csinálni ami számomra kellemes. Szeretek egyszerűen csak elterülni az ágyon és feküdni, nézni a plafont és lemenni alfába. Hallgatni kedvenc zenéimet, ezzel ápolva amúgy sem tökéletes lelkemet. Imádok lemenni edzeni a terembe hajnalban, mikor még szinte senki sincs ott. Imádom mikor a fájdalom átjárja izmaimat a gyakorlatok során és hatalmas örömmel tölt el, mikor sikerül átlépni saját határaimat.

Hajnalban mikor kiléptem a lakás ajtaján, hogy elkezdjem a hét utolsó napját legnagyobb meghökkenésemre egy ajándékdoboznak tűnő tárgy hevert az ajtóm előtt egy cetlivel, amin ez állt:

„ A világ legcsodálatosabb nőjének! Remélem egyszer a karomban tarthatlak! Kellemes hétvégét!”

Menten elállt még a lélegzetem is és első gondolatom az volt, hogy az egészet úgy ahogy van kidobom a kukába. Ugyanakkor női kíváncsiságom nagyobb volt ennél és bevittem, majd folytatva utamat indultam el a reggeli futásomra.
Nagyon szeretem ilyenkor a parkban róni a köröket. Olyan csendes nyugalmat árasztó, madárcsicsertimthumb.phpgés lengi be az egész teret.
Számomra a futás felér egy lelki felfrissüléssel is a testi kellemes adrenalin áradat mellett.
A sebesség kihívások elé állít és törekszem az előzőnél jobb lenni. Valahogy gondolkodás közben szinte repül az idő és észre sem veszem milyen gyorsan eltelt fél óra, persze lábaim érzik a magam mögött hagyott kilométereket.
Futás közben fontos a helyes lélegzés amint ezt megtanultam engedhettem szabadjára gondolataimat és sokszor ezekben a helyzetekben oldottam meg dolgaimat vagy vált világosság számomra egy egy élethelyzet.
Ezért is imádom ha a természetben hódolhatok eme szenvedélyemnek.

Miután megvolt a napi adagom levezetés képen elindultam a buszmegálló felé, ugyanis úgy elszaladt az idő, hogy máris késésben voltam a munkából.
Már csak pár méter volt a parkból mikor éreztem, hogy valaki megfogja a karomat és elkezdi ráncigálni. Fogalmam sem volt ki lehet az és mit akarhat.
Hátra fordultam és egy arcát eltakaró határozottan férfinak tudható egyén pénzt követelve hadonászott valami késnek látszó tárggyal.
Először nagyon megijedtem és mielőtt megbénultam volna ettől az érzéstől alkalmaztam egyik jó barátom technikáját és megpróbáltam elterelni a támadó figyelmét, ezzel utat nyerve magamnak.

Csodával határos módon sikerült és én majd hasra esve de teljes erőmmel kezdtem el rohanni az ég sem tudja merre csak innen el. Alig haladtam pár száz métert mikor egy másik fazon ugrott elém. Próbáltam kikerülni de az utolsó pillanatban kapucnimnál fogva rántott vissza s kezdett fenyegető szavakkal rémisztgetni. Minden erőmmel azon voltam, hogy karajai közül kiszabaduljak mikor megláttam a már előzőleg megtámadó férfit. A kép a másodperc töredéke alatt állt össze fejemben. Ketten vannak vagy megölnek, vagy megerőszakolnak, vagy jól helyben hagynak. Féltem nagyon féltem sőt rettegtem, hisz két nálam jóval nagyobb emberrel akik ráadásul csak káromat akarják már nem tudok elbánni.

Hosszas dulakodás után és kiabálások közepette sikerült egyiküket ágyékon ütni és felsőmből kibújva egér utat nyerni. Újra neki iramodtam és egy ismerős autót véltem közeledni, ekkor egy kis reménysugár járta át szívemet. Ahogy haladtam előre valószínűleg a benne ülő egyén is láthatta arcomon a rémületet, mert egyenesen mellém hajtott és meg állt…

 

Hogy ne maradj le semmiről kövesd FACEBOOK oldalunkat és lény részese a csapatnak.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!